Keresztes János 1933 június 20-án született Sásdon, egy 10 gyermekes szegény család legifjabb tagjaként. Pécsett végezte általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait, nagyon aktív közösségi munkát végzett, és otthon is sokat segített szüleinek. Saját döntése alapján – sok csábítás ellenére katonatiszti és egyéb pályákra, – Szegeden történelem szakon kezdte meg egyetemei tanulmányait majd később felvette hozzá a magyar nyelv és irodalmat is. 1957-ben, 65 évvel ezelőtt magyar nyelv és irodalom és történelem szakos középiskolai tanári diplomát szerzett a szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg későbbi feleségével, Erzsikével és rögtön az egyetem elvégzése után összeházasodtak és megszületett egyetlen gyermekük, László is.
Feleségéhez hasonlóan Öttömösön kezdett el tanítani egy tanyasi iskolában 1957-ben, ahol hét tárgyat oktatott egyszerre. Kistelekre 1961-ben került és a II. Rákóczi Ferenc általános iskolában tanított 1970-ig, amikor a gimnázium éléről nyugdíjba vonult az akkori igazgató Marczis Vilmos és Keresztes János került az igazgatói székbe. Küzdelmes, de nagyon szép évek voltak ezek. Többször kellett küzdeni a középiskola fennmaradásáért, először 1973-ban, amikor megszűnt a mezőgazdasági szakképzés és csak a gimnázium maradt, de 1976-ban a postaforgalmi szakképzés Mórahalomról történő áthelyezése megmentette az iskolát, illetve a 80-as évek elején is voltak néhányan a felsőbb vezetésből, akik úgy gondolták, hogy nincs szükség Kisteleken középiskolára, de kitartó utánajárással, meggyőzéssel és az akkori legjobb fakultációs terv benyújtásával sikerült meggyőzni a kétkedőket az iskola létjogosultságáról.
Több, mint 1300 végzős diák (gimnazista, szakközépiskolás, levelező tagozatos felnőtt) szerzett érettségi bizonyítványt vezetői ténykedése alatt és több mint 80 kollégájának (pedagógusnak és technikai dolgozónak) volt igazságos és következetes főnöke pályafutás alatt. Soha nem élt vissza vezetői pozíciójával és mindig nyílt és becsületes hozzáállásával, megfontolt, átgondolt döntéseivel példamutató értékű vezetőként irányította a Kisteleki Középiskolát, több mint 20 éven keresztül, az eddigi leghosszabb időt töltve az igazgatói székben. 1993-ban, 60 éves korában vonult nyugdíjba.
Egyes iskolai eseményeken utána is megjelent, tartotta a kollégáival a kapcsolatot, tanácsaival segítette a vezetés munkáját, de fokozatosan háttérbe szorult az iskola és minden idejét és energiáját a családjára, elsősorban beteg feleségének gondozására fordította. Az utolsó években, az ő egészségi állapota is megromlott, és feleségével együtt a Napsugár Otthonba kerültek ápolásra. Az utolsó évben több súlyos műtéten is átesett és 2022. november 29.-én 89 éves korában elhunyt.
Családján kívül volt pedagógus kollégái és tanítványai is gyászolják.
Emlékét szívünkben örökké megőrizzük.
