7 osztályban 145 tanulóval indult szeptember 3.-án a 2018/2019-es tanév az ÁFG-ben. Az első napon osztályfőnöki órákon vettek részt a tanulók: baleset, -és tűzvédelmi oktatásban részesültek, megismerték az órarendet, átvették a tankönyveiket és a házirendet is tanulmányozták. A szeptemberi és októberi hónapok közösségi szinten arról szólnak, hogy a 9. osztályosok beilleszkedjenek az iskolai közösségbe, a felsőbb évesek pedig a hosszú nyári szünet után újból összerázódjanak. Ezért szerveztünk Gólyatábort és Gólyahetet a 9. – eseknek, Árpád-napi kirándulást pedig az iskola összes diákjának és tanárának. Az augusztus végi Gólyatáborról így írtak a szervezői és résztvevői oldalról:
„A két nap alatt sok izgalmas és érdekes játékon vehetünk részt. A lovaskocsizás, a tábortűz este, valamint az éjszakai túra volt szerintem mindenki kedvence. A diákönkormányzat különösképpen figyelt arra, hogy tartalmas és egyaránt szórakoztató legyen ez a 2 nap.
Összeségében mindenki nagyon örül, hogy megismerhette az új osztályát/évfolyamát és ebben a táborban nagyon szuper,- marandandó emlékeket szereztünk.” (Nagy Dániel 9. a)
„Szervezőként már teljesen máshogy látom az eseményeket (mint gólyaként). Látom a munkát. Nehéz jóra összehozni egy tábort, és azt is látom, hogy van az a sok nevetés, egy-egy boldog összeugrás, pacsik, poénok, amikért megéri már év eleje előtt két héttel felvenni a kesztyűt….. Igyekeztünk minél rugalmasabbak lenni, és úgy alakítani a napot, hogy mindenki élvezze. Fantasztikus volt látni azt a folyamatot, hogy reggel tízkor még idegenek ültek körben egy verandán, és skandálták egymás neveit szépen sorban. Amikor éppen másra került a sor, és volt egy kis szünet a névláncban, na, akkor még azt is meg lehetett volna hallani, hogyha leejtenek egy tűt. Bezzeg este tízkor. Az egész brigád túl volt fűtve az éjszakai akadályverseny izgalmaival….. mindenki mindenkivel duruzsolt, megtalálták a leendőbeli barátok egymást. Végül is, ezért van ez a tábor. Azzal, hogy alig lehetett őket lelőni és túlkiabálni (ami persze pár perc múlva sikerült) olyan volt, mintha átnyújtotta volna a főnököm a fizetésemet, és vállon veregetve prémiumot is kaptam volna….
A formalitásokat félre téve, magamtól úgy fogalmaznék, hogy köszönöm MINDENKINEK az élményt.” ( Barna Barbara 11. a DÖK elnök)
A szeptember végi DÖK által kezdeményezett Árpád napi iskolai kirándulásról is itt van néhány vélemény:
„Mindenki nagyon várta ezt a napot, nekem személy szerint ez az egyik kedvenc napom a tanévben. Ennek az az oka, hogy ekkor mozdulunk ki együttesen az iskolából, és érezzük jól magunkat.
Az idei évben a 10. a osztályos tanulók, köztük én is, ellátogattunk a Margit-szigetre , majd ezek után meglátogattuk a Parlamentet, a maradék időt a West End-ben töltöttük el, hozzánk csatlakoztak a 11.a –sok. A Margit-szigeten sétáltunk egy nagyot. Gyönyörű hely nagyon jól éreztem, éreztük ott magunkat, főleg amikor felfedeztük a pénzbedobós mellékhelységet. Ezután következett a Parlament meglátogatása. Ahhoz képest, hogy maga az épület mekkora, nagyon gyorsan végig jártuk a kijelölt területeket. Először is végig mentünk az aranyozott lépcsőházon, így jutottunk fel a látogatóközpontból az épületbe. Ezután megtekinthettük a Koronázási ékszereket. Úgy gondolom, hogy jókor voltunk jó helyen, ugyanis olyan formában láthattuk az ékszereket, amely csak nagyon ritkán fordul elő: éppen aznap érkezett a lengyel delegáció és emiatt a kupolacsarnok teljesen ki volt világítva, egyébként az ékszerek miatt a kupolacsarnokban nem szokták felkapcsolni a villanyokat. A csarnok után a következő terem a Felsőházi társalgó volt, amelyben megtalálható Európa egyik legnagyobb kézzel készített szőnyege. A következő és egyben utolsó helyiség volt a Felsőházi ülésterem. A Parlament épületét elhagyva a West End - be mentünk, és az időnk hátralévő részét ott töltöttük el. Hazafelé menet mindenki nagyon fáradt volt. Összességében mondhatom, hogy mindenkinek nagyon tetszettek a programok és nagyon sok dolgot tanultunk.” (Cinkóczi Ida 10.a)
„Szeptember 26-án reggel az egész ÁFG felvonatozott Budapestre és onnantól külön kalandokra indultak az osztályok. Az idei programunk a Hadtörténet Múzeum volt, ahol mindenki arra mehetett amerre akart és kicsit jobban megismerhettük kis hazánk fontos és értékes kincseit. Láthattunk felfegyverzett katonákat, csatákat megelevenítő maketteket, vitrinbe zárt harci eszközöket, amelyeken átérezhettük a fájdalmukat, örömüket, kínjaikat. A múzeum előtt elsétáltunk a Halászbástyához (ahol jobbnál jobb képek születtek) és a Mátyás-templomhoz. A diákok legnagyobb bánatára sajnos zárva volt. Mindezek után a Margit-szigeten lyukadtunk ki, ami szép volt, jó volt, de mindenki már a West Endben akart vásárolgatni. Hazaúton kellőképpen elfáradtunk és egy kis késéssel, de mindenki megérkezett vissza a hétköznapokba - és a legfontosabb-, hogy másnap az iskolába.” ( Bárkányi Mónika 11.a)
„Mint minden évben most is elmentünk Budapest-re szeptember 26.-án. Mindenki egyszerre indult és érkezett haza. A vonatozás egy kész élmény volt, mert igazán jó hangulatot csináltunk. Kb. 10 óra körül meg is érkeztünk az állomásra aztán elindultunk a Hadtörténeti Múzeumba, de balszerencsénkre egy kicsit várnunk kellett külföldi delegáció miatt nem engedtek be minket ezért elmentünk sétálni és csodás látványban volt részünk. Nemsokkal később visszaindultunk a múzeumhoz és bementünk. Sok érdekes dolgot halottunk a fegyverekről és a páncélokról és a bemutató végén, amit szerettünk felpróbálhattuk vagy a kezünkbe vehettük. A múzeum után az állatkertbe látogattunk el. A múzeumi késlekedés miatt kevesebb időnk volt arra, hogy körül nézzünk az állatkertben, de kihasználtuk az időt és elindultunk kisebb csoportokban felfedezni az állatkertet. Sok különböző állatot megnéztünk. Az idő korlátok miatt sietnünk kellett szóval nem időzhettünk sokat egy állatnál. Mikor lejárt az időnk, visszamentünk a megbeszélt pontra és megvártuk egymást. Mikor mindenki megérkezett az állomás felé vettük az irányt. Mikor odaértünk, nem kellett sokat várnunk a vonatra, mindenki elfoglalta a helyét és elindultunk hazafelé. Igaz, hogy kicsit fáradtak voltunk, de élveztük az utat. Összeségében mindannyiunk gazdagodott egy érdekes és szórakoztató nappal.” ( Mészáros Tamara 9.b)
Közben természetesen megkezdődött a komoly tanulmányi munka is, elérkezett az első nagyobb feleletek és témazárók ideje is a diákok részére. A 12. osztályosok már az első héttől tudatosan készülnek az érettségi vizsgára tanáraikkal együtt, megtesznek mindent azért, hogy a tanév végén a lehető legjobb és a további céljaikat maximálisan kiszolgáló érettségi és évvégi bizonyítványokat kaphassanak.
11 főállású pedagógus és 9 óraadó tanár végzi a nevelő-oktató munkát a középiskolában, ők tartják meg a heti 284 tanórát a gimnazista és szakgimnazista diákoknak. A hitéleti nevelést Antal Imre plébános és Katona Attila hitoktató végzi.
A gimnáziumban folyó magas színvonalú munkát a sikeres érettségi és nyelvvizsgabizonyítványok számán kívül a Kompetenciamérések eredményei is mutatják. Az előző évi eredmények alapján az Oktatási Hivatal rendszeresen különböző listákat állít össze a jól teljesítő iskolákról. Ezeken a listákon a kisteleki Árpád Fejedelem Katolikus Gimnázium és Szakgimnázium rendszeresen rajta van, különböző kompetenciaterületek és szempontok alapján. Két tanévben is szerepelt iskolánk a legjobban fejlesztő iskolák között matematika és szövegértés kompetencia területen is illetve szövegértésből (tavaly a 7. helyet szerezve meg ezen a listán). Az idei tanévben pedig a legjobbiskola.hu portál által elkészített iskolaválasztást segítő rangsorok közül a feltörekvő iskolák listáján a 29. helyre kerültünk, amely azt jelenti, hogy évről-évre egyre jobbak az eredmények a kompetenciamérésen a diákok várható eredményeihez és az országos átlaghoz képest is.
KommentekNagy Dani gondolatai:
Friss Gólyaként érkeztek az újak a táborba biciklivel és autóval.
Kis pihenés után mindenki megtalálta a megfelelő szobát magának.
Első lépésként csapatokat alkottunk, majd egy mindenkinek ismerős memória játékkal tanultuk meg egymás neveit. A két nap alatt sok izgalmas és érdekes játékon vehetünk részt.
Felügyelő tanárainkkal is sokat nevettünk. Kedves emlékek maradnak a tornagyakorlatok Norbi bácsival és Etelka tanárnővel.
Viszont a sok szórakozás és mulatozástól eltekintve nagyon hiányoltuk az egyik leendőbeli osztályfőnökünket, Kata tanárnőt, aki sajnos betegsége miatt nem tudott eljönni.
Katolikus iskolaként a kötelező étkezés előtti ima és az 5 órai mise sem maradhatott ki az egészből, de ettől is volt a tábornak rendhagyó hangulata.
A lovaskocsizás, tábortűz este, valamint az éjszakai túra volt szerintem mindenki kedvence.
A diákönkormányzat különösképpen figyelt arra, hogy tartalmas és egyaránt szórakoztató legyen ez a 2 nap.
Személy szerint az éjszaki túra volt a kedvencem, ugyanis két állomás között volt egy kis ijesztgetés, az egyik emberre ijedtemben felugrottam és azzal a lendülettel magával vitt.
Az erdei feladatok közül a kedvencem a fűszerek nevének kitalálása szaglás vagy íz alapján volt.
Összeségében mindenki nagyon örül, hogy megismerhette az új osztályát/évfolyamát és ebben a táborban nagyon szuper,- marandandó emlékeket szereztünk.
Barna Barbi gondolatai:
Szervezőként már teljesen máshogy látom az eseményeket.
Látom a munkát. Nehéz jóra összehozni egy tábort, és azt is látom, hogy van az a sok nevetés, egy-egy boldog összeugrás, pacsik, poénok, amikért megéri már év eleje előtt két héttel felvenni a kesztyűt. Igyekeztünk minél rugalmasabbak lenni, és úgy alakítani a napot, hogy mindenki élvezze.
Örök igazság, hogy mindenki nem szerethet mindenkit, ahogy az is igaz, hogy minden nem tetszhet mindenkinek. Ezek most nagyon negatív hangvételű mondatok voltak azt hiszem egy tábor élménybeszámolójában. Térjünk át inkább arra, hogy mi fizette ki a munkát, amit befektettünk.
Fantasztikus volt látni azt a folyamatot, hogy reggel tízkor még idegenek ültek körben egy verandán, és skandálták egymás neveit szépen sorban. Amikor éppen másra került a sor, és volt egy kis szünet a névláncban, na, akkor még azt is meg lehetett volna hallani, hogyha leejtenek egy tűt. Bezzeg este tízkor. Az egész brigád túl volt fűtve az éjszakai akadályverseny izgalmaival, és visszaindulás előtt még meg akartam ragadni a szót.
Akkor már kiabálnom kellett, hogy mindenki hallja, mit szeretnék nekik éppen mondani. Jöttek a ,,csak egyszer mondom el, figyeljetek” megszólalások.
Kényes téma a figyelem hiánya, amit sokan sértésként érzékelnek. Persze nekem is ez ugrott be először, hogy nem tisztelnek. Aztán elmosolyodtam. Eszembe jutott, hogy délelőtt hogyan kezdtük. Ehhez képest most meg mindenki mindenkivel duruzsolt, megtalálták a leendőbeli barátok egymást. Végül is, ezért van ez a tábor. Azzal, hogy alig lehetett őket lelőni és túlkiabálni (ami persze pár perc múlva sikerült) olyan volt, mintha átnyújtotta volna a főnököm a fizetésemet, és vállon veregetve prémiumot is kaptam volna.
A tábor során sikerült elkapni néhány életre szóló pillanatot. Mindenkit bíztatok, hogy lessen rá a suli galériájára.
Tegyük hozzá, hogy szenzációs képek nem születnek szenzációs emberek nélkül. Befejezésképpen nagyon meg szeretném köszönni a gólyáknak, hogy ennyire kivették a részüket a táborból, őszintén megmondom, régen láttam ilyen jó csapatot együtt. A diákönkormányzatnak (Babos Kitti, Németh Misi, Czinkóczi Ida, Kovács Martina, Rácz Ági, Buknicz Domi) a lelkes munkát, helytállást, és azt, hogy a nyári szünetük utolsó napjait rááldozták erre. Azt hiszem ez nagy szó. Fontosnak tartom megemlíteni Makai Gréta, Kővágó Ádám és barátai nyújtotta segítséget, hogy még élvezetesebb legyen az esti programunk.
Természetesen a gyerekek is tudnak nagyot álmodni, de mindez nem jöhetett volna létre Hegedűsné Kővágó Katalin Tanárnő szorgos háttérmunkája , Jenei Norbert Tanár Úr és Lazányi Etelka Tanárnő egész táboros helytállása nélkül. Köszönjük Tóth Gabriella Igazgatónőnek a fagylaltot, és hogy velünk tartott pár programra. Kormány-Elekes Gabriella Tanárnőnek és Jeremiás Csaba Tanár Úrnak köszönjük, hogy időt szakítottak, és szintén kilátogattak a táborba.
Végül, de nem utolsó sorban Imre atyának a szállás biztosításáért hálás mindenki. Ica néninek pedig a gyors segítségnyújtásért, ha nem találtunk valamit.
A formalitásokat félre téve, magamtól úgy fogalmaznék, hogy köszönöm MINDENKINEK az élményt.
Tóth Gabriella igazgatónő köszöntője után a 11. osztályos tanulók nevében Laczkó Anita és Szabó Péter búcsúzott el diáktársaiktól. Antal Imre plébános sportnyelven szólt a diákokhoz, aki szerint a második félidő az érettségivel veszi kezdetét.
A végzősök nevében Győrfi Ádám és Molnár Fanni búcsúzott el az iskolától, Tóth Gabriella Hamvas Béla gondolataival köszöntötte a 12. osztályt. Ezen a napon életetek egyik legszebb, legérdekesebb és legizgalmasabb időszaka zárul le. Az ÁFG-ben töltött évek során számos inspiráló élmény ért titeket: tapasztalat, tudás, barátság, szerelem, napi bánatok, örömök. A gimnáziumban négy évig figyeltünk rátok, vigyáztuk lépteitek - kezdte búcsúbeszédét az igazgató.
Az intézményvezető szokásához híven, minden végzős diákhoz volt egy-két kedves gondolata, ami habitustól függően mosolyt vagy könnyeket csalt a tanulók arcára. Nem maradtak el a jutalmak kiosztása sem, kiváló tanulmányi eredményéért, kimagasló közösségi munkájáért Molnár Fanni iskoláért emlékplakett kitüntetést vehetett át. Nagy Szilvia Kamilla, Domonics Ákos és Rácz Ágnes könyvjutalomban részesült. Az aktívan kosárlabdázó diákokat Lazányi Etelka testnevelő tanár érmekkel jutalmazta.
Az anyák napja alkalmából a ballagók egy szál virággal köszöntötték édesanyjukat. Régi hagyományként azokat a szülőket, akik már legalább két gyermeküket az ÁFG-be íratták, emléklappal jutalmazta Tóth Gabriella. A ballagás a kívánságokkal ellátott léggömbök felbocsájtásával ért véget.
